Kovács Dániel

Film: Üdülő (Martin Hrubý, 2014, 24’)
Március 7. Szombat – 18:45

Ritkán merül fel bennünk, hogy a történelmi figuráknak is volt magánéletük – talán azért, mert túlságosan el vagyunk foglalva a sajátunkkal. Pedig ők is rohantak a gyerekért az óvodába, veszekedtek, moziba jártak, mostak, főztek és vasaltak, és szerencsés esetben évente nyaralni jártak a családdal. A szocialista Magyarország elitje, Kádár Jánossal az élen, a szigorúan őrzött balatonaligai pártüdülőbe, a magyar tenger mellé; a szocialista Csehszlovákia elitje annak hegyvidéki másába, a Vltavából visszaduzzasztott, festői Orlík-víztározó mellett felépített üdülőtelepre.

Martin Hrubý filmje az Orlík-telep fordulatos történetét járja körül, a korabeli építtető szövegéhez a mai pusztulás költői képsorait, a visszaemlékezésekhez a romok közé betelepedő élet kockáit párosítva. Míg a balatonaligai üdülő történetének feltárásával máig adósak vagyunk, dél-csehországi párhuzamáról megdöbbentő érdekességek derülnek ki. Építése rögtön azt követően megkezdődött, hogy 1954-1961 között elkészült a víztározó.  A költségeket csökkentendő a csehszlovák állam bebörtönzött mérnökökkel, szakmunkásokkal dolgoztatott; akkoriban az a hír járta, hogy a koncepciós pereket kifejezetten a minőségi ingyen munkaerő megszerzésének szándéka indokolja. Az épületeket az üdülőtelepekre és nyaralókra szakosodott Le Corbusier-tanítvány, Jaroslav Vaculík tervezte, akit, hogy-hogy nem, az 1950-es évek végén sikkasztással vádoltak meg és letöltendő büntetésre ítéltek, bár később idő előtt szabadon engedték. A telep építészetének magas színvonala jelen állapotában is élmény; a több évtized alatt toldozott-foldozott aligai üdülőhöz képest kifejezetten egységes és fantáziadús, a csehszlovák modernizmus fontos emléke.

A magasrangú pártfunkcionáriusok üdülőjéről lévén szó, az Orlík házaiban olyan figurák fordultak meg rendszeresen, mint Antonín Novotný, a kommunista párt főtitkára, és utódja, az 1968-69 utáni „normalizace” időszakát levezénylő Gustáv Husák. A rendszerváltást követően – ellentétben az egy csomagban magánkézbe került és lassú pusztulásra, illetve zömében bontásra ítélt aligaival – az Orlík villáinak többsége az államtól a régi-új cseh felső tízezerhez vándorolt. A környező erdők például visszakerültek a Schwarzenberg család tulajdonába, a terület felett pedig (mint a filmből kiderül) egy ideig a kilencvenes években Csehország leggazdagabb embereként számon tartott, később emigrálni kényszerült nagy kaliberű maffiózó, Radovan Krejčíř emberei őrködtek. A villák többsége most üresen áll, a főépületet Hotel Orlík néven szállodaként működtetik, a csehszlovák nosztalgiát óvatosan kerülve, de a politikafüggetlen értékekre gondosan odafigyelve. Ez nem is tűnik rossz receptnek.