12. BUDAPESTI ÉPÍTÉSZETI FILMNAPOK | KÖSZÖNTŐ

Kedves fesztiválvendég, építészet-, város- és filmrajongó!

Eljött az idő, hogy kimozduljunk az emberközpontú gondolkodásmódból, megálljunk és körülnézzünk magunk körül. Ugyan a természet és az ember elkülönülése nagyon mélyen bele van ágyazva kultúránkba, sokunkban él az igény arra, hogy felülírjuk ezt a szakadékot. Képzeljük el, hogy az ember többé nem kitüntetett szereplő a világban létező teremtmények között: az élőlények és tárgyak az emberi érzékeléstől függetlenül léteznek. Képzeljük el, hogy érzelmileg tudunk kötődni közvetlen környezetünkhöz, és újra megtanulunk kapcsolatot kialakítani világunkkal, földrészünkkel, városunkkal, utcánkkal. Milyen érzés?

Az építőipar szárnyalása, a minden évben rekordokat döntögető turizmus, a zöldterületek beépítése rohamtempóban formálják át a városok képét, demográfiáját és környezeti adottságait. Bár mindezt hajlamosak vagyunk a prosperitás jeleiként látni, még sosem voltunk ennyire bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy milyen jövő előtt állunk és hova vezet mindez. Hogyan támaszkodhatunk azokra az érzelmi kötelékekre, amelyeket tárgyainkkal, lakásunkkal, épületeinkkel, utcáinkkal, tereinkkel, parkjainkkal vagy az ablakunk előtt álló fákkal szőttünk? Hogyan akadályozhatjuk meg, hogy városi élet helyét az ingatlanspekuláció vegye át? Hogyan védjük meg természeti és közösségi erőforrásainkat attól, hogy a féktelen fogyasztás áldozatává váljanak? Miként őrizzük meg építészeti örökségünket anélkül, hogy szomorú, kiüresedett formává váljanak vagy a felejtés, a történelemhamisítás eltörölje őket?

Melyek ma a domináns érzelmek? A klímaszorongás vagy a technológia-csodálat? A veszélyek keltette félelem vagy a “maradj csak és folytasd, amit csinálsz” nyugalma? A növekvő jólét keltette boldogság vagy az elmúlt idők felett érzett szomorúság? Ki felelős a bolygó vagy közvetlen városi környezete állapotáért? Valóban minden ember egyformán felelőssé tehető, és ugyanannyira cselekvőképes is? A tagadásba menekvés helyett hogyan válhatunk képessé arra, hogy reagáljunk arra a válsághelyzetre, melyben élünk?